2004-ben nyitottam meg a rendelőt nem kőszegiként. 18 m2, kis túlzással két fogó, három olló, ősrégi sterilizáló és a legkomolyabb műszer egy ultrahangos fogkőeltávolító. Először napi 2-3 „beteg”, ha 5, akkor „tüzijáték”, örömkönnyek... Műtét 2 hetente, előtte és utána 1-1 hét nem alvás. Napi kb. 4 telefon, a német nyelv ritka használata.

2010: költözés, 2014-re +1,25 munkatárs, az asszisztens beidomításának és a titkok átadásának időszaka. 48 m2, külön műtő, lassan digitális röntgen, ultrahang, labor, fogászati gép. Ha 5 beteg, akkor „sírunk” (szerencsére nem sokszor, max. hóviharban, de akkor havat lapátolunk)

2016: költözés, 130 m2, +0,5 munkatárs, 2 kezelő, külön labor, nagyobb, klimatizált váró, műtő, nagy röntgenhelyiség, nagyobb parkoló. A váró néha kicsi, aki nem bírja, kocsma a szomszédban... (a kocsmáros tiszteletbeli munkatárs, a riasztó mellett ő őrzi a rendelőt). Napi kb. 30 telefon (WhatsApp, Viber, mert már a telefon is okos) és a német nyelv is napi szintű. Műtét? Sok, néha éjjel és vasárnap is...

2019: nagyon kedves kolleganő időszakos segítsége, és tudásom fehér foltjainak elfedése az ő tudásával (főleg bőrgyógyászatban)

2022? nincs tervben már költözés, ez a végső (de nem harc...).

Lett egy új macskám, akibe szerelmes lettem ( és szerintem ő is belém... kandúr , de már kiheréltem).

2023: nagyon sok új műszert vettem, főleg a fogászatba, de a laborba is, és elvégeztem 2 modult Budapesten egy komoly fogászati kurzusból. Behoztak egy macskát félholtan a rendelőbe, úgy volt, hogy hazaviszem 1 napra a garázsba, azóta sokszor velem alszik. Örököltem egy vizslát a sajátom mellé, fölhívtak, hogy meghalt a a tulajdonos, és rámhagyta a kutyáját, 1 óra múlva már a rendelőben volt. Nyugatról emigrált keletre, de már ért magyarul. Jó fej nagyon.

2024: az utazási megszorításokat magunk mögött hagyva el tudtam kezdeni a hanyatló nyugaton, Bécsben egy 7 modulból álló, komplex fogászati kurzust, amit már régen terveztem. Szombat, vasárnap van, általában havonta, ezért ha néha zárva vagyunk szombaton, az nem azért van, mert lógok-:), hanem próbálok okosodni... Elkezdtem komolyabban foglalkozni a fogászattal, szerencsére az eseteink száma is nő, az izzadságcseppek pedig csökkenek, de azért mindig lesznek. Tavasszal a kocsma és a kocsmárosnő elköltözött, na szerencsére nem a túlvilágra, csak 1 km-re, így marad a riasztó. Nyáron lett egy új munkatársunk, remélhetőleg bírni fogja a stresszt...Késő ősszel tervben van egy hátizsákos túra Dél-Amerikában, ahova már 3x volt jegyem, de a csúnya vírus elbánt vele (nem velem, én szinte biztos, hogy nem kaptam még el, hanem a repülőjegyekkel.)