2004-ben nyitottam meg a rendelőt nem kőszegiként. 18 m2, kis túlzással két fogó, három olló, ősrégi sterilizáló és a legkomolyabb műszer egy ultrahangos fogkőeltávolító. Először napi 2-3 „beteg”, ha 5, akkor „tüzijáték”, örömkönnyek... Műtét 2 hetente, előtte és utána 1-1 hét nem alvás. Napi kb. 4 telefon, a német nyelv ritka használata.

2010: költözés, 2014-re +1,25 munkatárs, az asszisztens beidomításának és a titkok átadásának időszaka. 48 m2, külön műtő, lassan digitális röntgen, ultrahang, labor, fogászati gép. Ha 5 beteg, akkor „sírunk” (szerencsére nem sokszor, max. hóviharban, de akkor havat lapátolunk)

2016: költözés, 130 m2, +0,5 munkatárs, 2 kezelő, külön labor, nagyobb, klimatizált váró, műtő, nagy röntgenhelyiség, nagyobb parkoló. A váró néha kicsi, aki nem bírja, kocsma a szomszédban... (a kocsmáros tiszteletbeli munkatárs, a riasztó mellett ő őrzi a rendelőt). Napi kb. 30 telefon (WhatsApp, Viber, mert már a telefon is okos) és a német nyelv is napi szintű. Műtét? Sok, néha éjjel és vasárnap is...

2019: nagyon kedves kolleganő időszakos segítsége, és tudásom fehér foltjainak elfedése az ő tudásával (főleg bőrgyógyászatban)

2022: nincs tervben már költözés, ez a végső (de nem harc...). Lett egy új macskám, akibe szerelmes lettem ( és szerintem ő is belém... kandúr , de már kiheréltem).

2023: nagyon sok új műszert vettem, főleg a fogászatba, de a laborba is, és elvégeztem 2 modult Budapesten egy komoly fogászati kurzusból. Behoztak egy macskát félholtan a rendelőbe, úgy volt, hogy hazaviszem 1 napra a garázsba, azóta sokszor velem alszik. Örököltem egy vizslát a sajátom mellé, fölhívtak, hogy meghalt a a tulajdonos, és rámhagyta a kutyáját, 1 óra múlva már a rendelőben volt. Nyugatról emigrált keletre, de már ért magyarul. Jó fej nagyon.

2024: az utazási megszorításokat magunk mögött hagyva el tudtam kezdeni a hanyatló nyugaton, Bécsben egy 7 modulból álló, komplex fogászati kurzust, amit már régen terveztem. Szombat, vasárnap van, általában havonta, ezért ha néha zárva vagyunk szombaton, az nem azért van, mert lógok-:), hanem próbálok okosodni... Elkezdtem komolyabban foglalkozni a fogászattal, szerencsére az eseteink száma is nő, az izzadságcseppek pedig csökkenek, de azért mindig lesznek. Tavasszal a kocsma és a kocsmárosnő elköltözött, na szerencsére nem a túlvilágra, csak 1 km-re, így marad a riasztó. Nyáron lett egy új munkatársunk, remélhetőleg bírni fogja a stresszt... Késő ősszel tervben van egy hátizsákos túra Chilében és Bolíviában, ahova már 3x volt jegyem, de a csúnya vírus elbánt vele (nem velem, én szinte biztos, hogy nem kaptam még el, hanem a repülőjegyekkel).

2025: egy asszisztens ment, egy másik jött, de ilyen a világ, minden változik, csak a "vészhelyzet" állandó. Több továbbképzésen voltam, főleg fogászat és aneszteziológia, remélem látszani is fog majd a jövőben.

2026: a vészhelyzet elmúlt, már csak néha műtét közben van, de tényleg csak néha. Az anesztéziában a szoftvert (agyamat) frisítettük, a hardvert(altatógép) lecseréltük, jobb mintha fordítva történt volna. Most az ekkora rendelőbe való legjobb és legmodernebb altató-és lélegeztetőgéppel dolgozunk. Beruháztam egy ultrahangos sebészeti műszerbe is, hiába, a fejlődés nem érhet véget. Egy asszisztens ment, egy jött, azt hiszem ezt hívják fluktuációnak. Csak a szokásos hétvégi fogászat továbbképzések, a szokásos helyeken, Németországban és Budapesten. Elkezdtem nyelvet tanulni, hogy a még megmaradt agysejtjeimet munkára bírjam, 2 hetes intenzív (60 óra) nyelvtanfolyamra is megyek november végén. Még mindig szeretek utazni, idegen kultúrákat, gasztronómiát és természeti csodákat felfedezni. Sikerült néhány érdekes helyre, ha csak rövid időre is, de eljutnom.